Rengeteg filmnek az alapja igaz történet. Igazi csemege, ha hajlandóak vagyunk mások életén keresztül tanulni.

Az “Út a vadonba” című filmet Sean Penn rendezte 2007-ben. Egy fiatalember világjárását mutatja be, aki visszautasítja a szülei által kínált sztereotip életet. Ez lehetne akár egy uncsi történet is, de nem az.

Most megtanítunk az Életforgatókönyv módszerének segítségével más szemszögből filmet nézni.

Mi ebben az izgalmas? A film végén kiírják a valódi főszereplő születési dátumát, amiből megtudhatjuk, hogy mi miért történt az illető életében. Az Életforgatókönyv módszere így egy kicsit más megvilágításba helyezi a film tartalmát.

Nézzünk hát bele

Christopher McCandless 1968. február 12-én született, amely azonnal meghatározta a számára, hogy az életének a lényeges tanulnivalója az élet értékességének a felfedezése.

Az mindenképpen már egy jó jel sorstani szempontból, hogy a fiú hajlandó volt megkérdőjelezni azt az értékrendet, amit a szülei mutattak számára.

Szabad megkérdőjelezni a szülőket?

Természetesen szabad. A szülői minta nem jó vagy rossz, egyszerűen csak minta. Viszont a gyereknek nem az a dolga, hogy mindent lekövessen, hanem hogy a szülői minta alapján kipróbálja az életet. Ne haragudjunk azokra, akik előttünk jártak és megpróbálták valahogy.

A szülők hagyományos értékrendet követve neves iskolába küldték gyermeküket. A 22 éves Christopher lediplomázott, ígéretes jövő előtt áll, de a biztos pálya helyett az ismeretlent választotta, és kalandot keresve nekivágott Amerikának.

A születésének éve jelzi, hogy a fiúnak ebben az életében a családért való anyagi felelősség megtanulása adhatja a segítséget az értékrend fejlesztése szempontjából. Erre nagyon jó volt a szülői minta, hiszen a szülők egy hagyományos családi hátteret biztosítottak.

Itt egyértelműen nem sima kalandvágyról van szó, hanem a szülői értékrend elutasításáról. Christopher felégetett maga mögött mindent, és szó szerint elkezdett sodródni a világban. Végső célként az alaszkai vadonban tapasztalta meg, hogyan képes az ember önerejéből boldogulni. Minimális élelmiszerrel és felszereléssel indult el, és négy hónappal Alaszkába indulása után találtak rá holttestére egy kisbuszban. Tulajdonképpen éhen halt, mérgező növényi magvakat evett, amelyek legyengítették.

Utolsó sorai pedig így szólnak:

"Jó életem volt, köszönöm az Úrnak. Viszlát, legyetek áldottak."

Vajon rájött az élet értékességére?

Egyszerű emberi kapcsolatokat keresett útjai során, melyek mások voltak, mint amit a fogyasztói társadalom általa hamisnak vélt illúziója nyújthat. Ez mindenképpen az élet értékességének kereséséről szól.

Ha a sorsa szempontjából jó volt az irány, miért halt meg mégis ilyen gyorsan?

Halálának dátuma 1992. augusztus 18., vagyis ebből azt lehet megtudni, hogy ugyanez a téma lesz a következő életében is, hiszen még valamit meg kell tanulni, át kell értékelni az anyagi világgal és az élet értékességével kapcsolatban. Valószínűleg ez volt a könnyebbik út. A nehezebbik az lett volna, hogy a családért való anyagi felelősségvállalást próbálja meg létrehozni. És így a tanulás szempontjából a tapasztalás jó irány volt, csak nem volt elég.

Életforgatókönyv szempontjából 24 évesen lett nagykorú, itt lépett be az ezzel járó párkapcsolatot tanító szakaszba. Itt kellett volna lányokkal ismerkedni, itt kellett volna belemenni abba, hogy mi a nőnek és a férfinak a szerepe egy párkapcsolatban. Ebben a szakaszban kellett volna tapasztalatot szerezni a családalapításhoz. Ez nem történt meg.

Mi az, amit nem értett meg?

A halál napja megmutatja, hogy nem értette meg, az anyagi világ igenis fontos. Nem az a cél, hogy aszkéta módon mindenről lemondjunk. Az anyagi felelősség megtanulása ezek szerint annyira távol állt tőle, hogy nem volt értelme tovább tanulnia, tapasztalnia. Hiszen a testet táplálni kell, fontos odafigyelni arra, hogy az ember mit eszik és mit iszik. Ráadásul tenni is kell az anyagi jólétért. Ez akkor lett volna fontos szempont, ha megnősül, családot alapít és felelősséget vállal anyagilag a családjáért.

2013-ban újból beléphetett volna a családalapítás időszakába, vagyis ha az előző életszakaszban elköteleződik, még lett volna esélye arra, hogy a következő, számonkérő szakaszban jól használja fel a felismeréseit. Tudjuk, hogy van olyan szakasz, ami párkapcsolat szempontjából egy veszélyzóna, itt könnyű elválni, főleg ha ez a második életszakaszában van, hiszen itt még az ego nagyon dolgozik, és nehéz rájönni arra, hogyan csinálhatjuk jól.

A halála előtt leírt utolsó mondata különösen figyelemfelkeltő. Elégedett volt az életével, pedig valójában el sem kezdte azt az életet, amit szánt magának leszületése előtt.

Vajon hogyan értékelhető így az élete?

Olyan szemeszter éve volt, amely a felelősség anyagi szempontjainak az évéről szólt. Mondhatjuk, hogy ez a téma nem került a helyére nála. Nagyon fontos volt, amit megtanult és megtapasztalt ebben az életében, hiszen hajlandó volt útnak indulni és megvizsgálni azt az életet, hogy mi van akkor, ha nem fontos az anyagi világ, a pénz, viszont nagyobb fókuszba helyezte az emberi kapcsolatokat. Közben rá kellett volna jönnie, hogy az anyagi világ igenis fontos, és ebben mindenkinek megvan a saját felelőssége, hogy mit hoz létre a fizikai világban.

A következő életében lehet, hogy sokkal könnyebb lesz átértékelni az életet, ha egy kicsit többet tesz az anyagiak megteremtéséért.