Életem egyik feladata megtanulni, hogyan tegyem le a világ súlyát. Ebben a fáradtság és a kiégés segített.

- De miért is terhelt meg engem annyira az élet?- Hát, azért, mert mindenki terhét is vittem anélkül, hogy észrevettem volna.- Honnan lehet tudni, hogy mások terhét viszed?- Onnan, hogy egy idő után elkezdesz neheztelni a többi emberre. Azokra, akik tehetnek a kialakult helyzetről, akikben csalódnod kellett - szerinted.

Az én születési dátumomban 2 db 6-os is szerepel, tehát én előre be kódoltam a sorsomba a felelősségvállaláshoz fűződő viszonyom tisztázását.

Jobban tanulunk a saját kárunkból, mint mások tapasztalatából – ez legalább a mienk

Mint minden tanulási folyamat, én is nehézségek árán fejlődtem, hiszen 90 %-ban a nehézségekből tudunk tanulni, nem pedig mások tanácsából. Pedig ott voltak nekem útmutatónak a pszichológusok, a légitársaságok vagy például esetleg az ingatlan bérbeadók, akik ezen az folyamaton már rég túl vannak. Akár tanulhattam volna tőlük is. De én inkább a saját káromon tudtam kijózanodni a téves működésemből.

De nézzük először az én saját önszívatásaimat!

A vállalkozói lét nagyon jó gyakorlási terepet biztosít a felelősség témakörének gyakorlására. Hiszen minden egyes megmozdulásunkat következménye van.Vállalkozóként könnyebb felismerni ezt az önsorsrontó működésünket, mert minden sumákolásnak, téves működésnek, hibának a vállalkozó fizeti meg az árát – és ez a következmény akár hosszú távú is lehet.

Évtizedek óta tartok tanfolyamokat, elvonulásokat és be lehet hozzám jelentkezni egyéni konzultációra. A legfrusztrálóbb dolgok közé tartozik, amikor valaki aznap mondja le az időpontot, vagy a tanfolyamból a kezdés napja előtt egy-két nappal hátrál ki.

Én azért nehezteltem ilyenkor a klienseimre, mert szerintem nekik bele kellene gondolniuk, hogy én aznap reggel korán keltem, elutaztam Budapestre és ők meg mondjuk nem jöttek el a konzultációra, mert aznap reggel megjött a mestruációjuk, vagy elkezdett havazni.

Szerintem abba is bele kellene gondolniuk, hogy én a tanfolyam előtt már kinyomtattam a jegyzeteket, kibéreltem egy helységet, ők pedig offolnak, mert közbejön nekik egy családi esemény, megbetegedett a kiskutya...

Én meg ott üldögélek Budapesten - 180 km-re az otthonomtól - és 1,5-2 órán át malmozok. Ilyenkor a nem "megfejlődött Ildi" csak puffog magában, mert akkor már nem lehet csak úgy leakasztani valakit és betölteni azt a helyet.

Mindenkinek a saját dolgával kell törődnie!

Akkor még nem tudtam, hogy én nem a klienseimben és a jelentkezőkben csalódtam, hanem a rosszul kialakított üzleti koncepciómban.

Nem szeretném érzelmileg újra átélni az akkori pillanatokat, de utólag tudom, hogy minden értem történt. Azért kellett újra és újra átélni a csalódást, mert ennyi önbecsapás és fájdalom árán tudtam csak változtatni a hozzáállásomon.

Kolléganőm javaslatára Budapesten bevezettem azt, hogy csak úgy tudnak időpontot foglalni az új ügyfelek, ha előre kifizetik a konzultáció díját. Érdekes módon azóta senki nem felejtette el az időpontot és mindenki pontosan megjelenik - de tényleg tűpontosan. Senkit nem kell emlékeztetni az időpontjára, mert többezer oka van arra, hogy ne felejtse el.

A cikk elején említett légitársaságok, ingatlantulajdonosok, pszichológusok erre már rég rájöttek.

Mások nehéz élethelyzete sem az én dolgom

Ez a gondolat nagyon durván hangzik, azonban ezt is a kliensek tanították meg nekem. Évekig szenvedtem attól, hogy nem tudtam a hétvégéimet tervezni, mert mindig keresztbe húzta valami a számításaimat.

Most már tudom, hogy nem a klienseim problémája húzta keresztbe a programokat, hanem én magam csináltam ezt magammal. Mindig tudtak olyan borzasztó élethelyzetet felvázolni a telefonba, hogy természetesen elvállaltam a sürgős munkát. Vagy megértettem mindenkit, hogy ő csak késő este, vagy hétvégén ér rá. Pedig ez nem az én felelősségem, hogy valaki szabaddá tudja-e tenni magát olyankor, amikor nagy bajban van.

Tízezer ok

A kolléganőm javaslatára kiírtam a honlapomra, hogy akinek sürgős időpontra van szüksége vagy csak hétvégén ér rá, annak + 10 000 Ft-ot- kell fizetnie a konzultációért. Érdekes azóta mindenki ráér munkaidőben. Vagyis érdekes módon ennyi pénzért már nem olyan sürgős a történet.

Ez durván hangzik, mégis arról szól, hogy áthárítottam az ügyfelekre annak a felelősségét, hogy mennyire fontos a problémájának a megoldása. Ugyanis mindaddig én hoztam áldozatot azért, hogy neki "kényelmesebb" legyen. 10 000 Ft-ért pedig ő hoz áldozatot, vagyis ő vállal felelősséget. Ilyenkor azonban már nem szokott olyan sürgős lenni az ügy, vagy tudnak emberibb időpontot találni az oldásra. Tehát a pénz segített áthárítani a megfelelő személyre a felelősséget.

A barátok is segítenek tanulni a témában

Legutóbb a barátaimmal eljátszadoztunk annak a gondolatával, hogy kiveszünk egy nyaralót és együtt töltünk egy hétvégét. Mindenki nagyon örült az ötletnek, de amikor be kellett fizetni a nyaraló foglalóját, akkor kibújt a szög a zsákból. Hirtelen kiderült, hogy kik azok akik nem tudnak biztosan bevállalni ekkora (húszezernyi) elköteleződést. Többen is azon vekengtek, vajon mi lesz, ha akkorra kap időpont a műtétre, vagy mi lesz, ha szül a lánya, ... Tehát már 20-30 000 Ft is elég volt az alaposabb átgondoláshoz. Pillanatok alatt kiderült, hogy mennyire vonzó a közös nyaralás. Ennyi pénzért tudták eldönteni, mi a fontosabb nekik.

Nem csináltunk belőle nagy ügyet, hiszen legalább kiderült, hogy ne szervezkedjünk feleslegesen.

A nyaraló tulajdonosok jól csinálják, a vendégekre hárítják a foglalás felelősségét, így mindenki komolyan veszi a foglalást. De ugyanezt csinálják a légitársaságok is. Gondolj bele, mi lenne a repülőjegyek terén, ha az emberek könnyedén visszamondhatnak a foglalásaikat. Bele se merek gondolni. Százezrekért mindenki felelősségteljesen végig tudja gondolni, vajon ráér-e azon a hétvégén, amikor a repülő indul.

A vizsgamunkám

Áprilisban tartok egy négynapos elvonulást és most először nem frusztráltam magam. Az elmúlt napokban két lemondás is történt. Az egyik résztvevő már régen befizette a teljes részvételi díjat, a másik "sajnos" csak a foglalót.

Úgy hirdetem meg a programot, hogy mindenki a saját kockázatára fizeti be a részvételi díjat, ez csak akkor jár vissza, ha szerez maga helyett valakit, vagy valaki jelentkezik az ő helyére. Ugyanis rosszfej tényleg nem akartam lenni, csupán nem akartam én vállalni annak a felelősségét, hogy ezen az áprilisi négy-öt napon mindenki egészséges legyen, ne jöjjön közbe semmi és részt tudjon venni a programon.

Emiatt a lemondások egyáltalán nem is érintett érintettek meg, hiszen nekem az dolgom, hogy meghirdessem, megszervezzem ezt a programot és ott a maximumot hozzam ki magamból, megtartsam a családállításokat, ...

Én ezen az áron tudtam ezt megtanulni

Ez már legalább a 10. elvonulásunk és most először csináltam jól ezt a részét. Hihetetlen megkönnyebbülés! Amit akár néhány évvel ezelőtt is érezhettem volna, ha nem akarok éveken át jófej lenni és nem állok tévesen a felelősség kérdéséhez.

Mindezt azért mondtam el ilyen plasztikusan, hogy sok-sok rendezetlen helyzettől megkíméljelek. Ha bármelyik példában egy kicsit is magadra ismersz, akkor tanulhatsz az én hibámból és csak azt a felelősséget vállalod, amit tényleg rád tartozik.

Ez is az önismereti út része. Mindenki akkora frusztrációból tud tanulni, ami az ő szintje. Én sok energiával rendelkezem, ezért túl sok évnyi fájdalommal és túl sok pénzzel fizettem ezért a tanulási folyamatért.

Ahogy Márti kolléganőmmel ezt mondani szoktuk: „Én ezen az áron tudtam ezt megtanulni.”

Remélem, az Életforgatókönyv Akadémia tagjaként - például ezzel a cikkel is - rengeteg pénzt és felesleges frusztrációt spórolunk meg neked!

Ja, és van 2 hely az áprilisi elvonulásra! :-)

Márti és Ildi

Mennyibe került nekem kijózanodni a téves felelősségvállalásból?

Ezt a tanfolyamot csak akkor éred el, ha belépsz a fiókodba.

I. modul - Az élet kulcstémái

Segédanyagok

Befejezted a leckét?