Hogyan lehet valaki a saját nagyanyja? 

„Nálam még egy kutya is fontosabb”

Olga 1996-ban született. Most az édesanyjával él Svédországban. Már régóta szorong és alvászavarral is küzd. Úgy gondolta, hogy az anyja neveletlen kutyája miatt történik minden. Egyébként a kutya rendszeresen bepisil, és többször meg is harapta a családtagokat.

Olga könyörgött az édesanyának, hogy szabaduljanak meg a kutyától, de az anya nem engedte. Olga úgy érezte, hogy az anyja a kutyát választja őhelyette.

• Ezért is nem tudok aludni, mert olyan sok a düh bennem. Legszívesebben elköltöznék, de nem megy.
• Valahogy mindig picinek csinálom magam. Ha kiállok magamért, akkor is be fogják a számat – panaszkodott.

Olga a vele született temperamentuma szerint önérvényesítő lenne - amennyiben meg merné ezt élni.

A gyerekkor sérülése az áldozati szerepkör

Régi olvasóink már tudják, hogy a születési évszám elárulja, milyen sérüléssel indítja az életét a született. Olga éppen olyan évben született, amihez az alábbi sérülés: az áldozati szerepkör letétele. Vagyis Olga erre az életre azt választotta, hogy úgy fog megsérülni gyerekkorában, hogy áldozatnak érezhesse magát.

Valójában egyáltalán nem volt rossz gyerekkora, de mégis sikerült ráhangolódni arra, hogy megterheltnek érezhesse az életét. Az áldozati szerepkörben az illető nem a szabadságot éli meg, hanem úgy érzi, hogy ő valamit nem tehet meg, valami neki nem jár…

Tudsz más példát is mondani erre?

Igen, a munkahelyemen is hasonló a helyzet. Ott is előjön a megalázottság és a nem vagyok fontos érzés. Rám van nyomva, hogy reggelente vigyem a késős és büdös munkatársamat a munkába. Amikor kiálltam a főnökeim elé, hogy én ezt nem szeretném csinálni, találjunk ki valami megoldást. akkor először megértettek, de végül délutánra mégis az a helyzet állt elő, hogy továbbra is hordanom kell a kollégámat. Megjegyzem, azóta nem késett. 

Tehát segítséget kértem és azt kaptam, hogy kuss a nevem. Majd a nagyok megmondják, hiába álltam ki magamért. Azóta elveszítettem a motivációmat. Bár borzalmasan keveset keresek, de a munkát legalább szeretem, és be van ígérve egy kinevezés, amivel majd fizetésemelés is jár. Én itt fejlődhetek és megbecsültem ezt a lehetőséget, de ők nem becsülnek meg engem.

Aztán itthon anyukámmal is azt érzem és a munkahelyemen is, hogy nem vagyok fontos senkinek. Egy kutya is fontosabb, a büdös ember fontosabb, engem lehet nélkülözni... Újabban szabotálom magam, és nem tudok védekezni.

Hol aktiválódott a sérülés?

Ebben a részben Olga gyerekkori sérülését osztotta meg velem, amikor kórházba került.

Kiderült, hogy otthon is és a munkahelyén is úgy érzi magát, ahogy annak idején a kórházban viselkedett:

„Itthon is félek, tudom, hogy itt kell maradni. Viselkedek, mert tudom, hogy nem tudok most rajta változtatni.”

Az előző életes bukás: a téves felelősségvállalás

• Anyukád miért ment ki Svédországba?
• Azért, mert így tudta segíteni a továbbtanulásomat.
• Van-e tartozás élményed érzésed az anyukád felé?
• Inkább azt érzem, hogy

"Az én felelősségem őt felvidítani, mert mindig szomorúnak láttam őt, amikor gyerek voltam."

• A kórházban hogyan viselkedtél volna szíved szerint?
• Mint egy gyerek. Legszívesebben sírva elrohantam volna az ellenkező irányba.
• És így csináltad?
• Nem, mert viselkedni kellett.
• Ki mondta ezt neked, hogy így kell viselkedni?
• Hát, én. Én mindig magamnak akartam megfelelni. Én támasztottam ezeket magammal szemben. Anya mindenben támogatott, amit csak kitaláltam. 

ÖNMAGAMAT TETTEM ÁLDOZATTÁ:

• Nincs az, hogy fekszek az ágyban, csak úgy pihenek, mindig csinálni kell valamit.
• A pihenés az lustaság.
• Csak akkor lesz belőlem valami, ha megszakadok.
• Már rájöttem, hogy ez a megfeszülés csak gúzsba köti a kreativitásomat.
• De a válás után nagyon sokat volt szomorú, és akkor elhatároztam, hogy az én feladatom elintézni, hogy ő ne legyen szomorú. Ez az én felelősségem.
• Azt mondta, ha én elköltözöm, abba ő belehal.
• A teszt alapján hároméves korod óta futtatod ezt a programot, hogy 

"Nekem nem szabad szomorúságot okozni másoknak, szigorúnak kell lennem magammal és felelősséget kell vállalni mások érzéseiért."

Miért neheztelsz anyukádra?

Korrekció

Az első korrekcióban kikopogtattuk (ÉFT módszer) ezeket a mondatokat, hogy oldjuk az Olgiban lévő érzelmeket és a gondolatok igazságába vetett hitét. A legtöbb mondatnál hamar úgy érezte, hogy így kimondva már olyan nevetséges az egész. Ezután jöttek a megfordítások.

Anyának tudnia kéne boldogulni és össze kéne szednie magát.

Ebben a részben kiderül, hogy Olgi anyukája egész jól boldogul az életben. És Olga azzal korlátozza az életét, hogy azt várja az édesanyától, hogy az azért boldoguljon, hogy ő maga jobban lehessen.

Olgi az oldás során rájön, hogy neki kellene megtanulni önállóan boldogulni.

• Nekem kéne tudni boldogulnom.
• Hogyan?
• El kéne költöznöm, el kéne tudni tartani magam, ki kéne lépni a csigaházból.
• El tudod tartani magad?
• Még nem teljesen. Nagyon rossz érzés, amikor pénzt utal nekem.
• Tehát az anyukád még utalni is tud neked, vagyis remekül boldogul. - Nevet.
  

Anyának össze kéne szednie magát.

Ebben a részben Olga arra jön rá, hogy ”Arra van szükségem, hogy én összeszedjem magam és tudjak saját magamra figyelni.”

Anyának racionális döntést kéne hozni.

Az oldásnak ebben a részében Olga megtudja, hogy ő igenis fontos a munkahelyén, csak nem vette észre, mert annyira ragaszkodott az áldozat szerepkörhöz.

Kopogtatás:

"Én vagyok függő az áldozatszereptől"

„Igazságtalannak érzem, hogy olyan dolgot kell csinálnom, amit nem szeretnék. És azt akarom, hogy ők ezt lássák be.” „Amikor olyan helyen vagyok, ahol igazságtalanul bánnak velem, olyankor én magamnak nem vagyok fontos, és ezt most megbocsájtom magamnak.”

„De én mégis maradok. Az egész életemben úgy érzem, hogy nem vagyok fontos.”

„Mikor olyan helyen maradok, ahol igazságtalanság zajlik, olyankor magadnak nem vagyok fontos.”

„A munkahelyen segít belátni, hogy én magamnak nem vagyok fontos. A munkahelyem segít kigyógyulni abból az érzésből, hogy én nem vagyok magamnak fontos.”

„Önérvényesítőnek születtem, mégis hároméves korom óta másokat helyezek magam elé. Függő vagyok. Áldozat vagyok. Függő vagyok az áldozat szereptől.”

Nekem sem fontos a munkahelyem

„Szeretem magam és megbocsátok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy nekem sem feltétlen fontos a cég érdeke.”

Anya óriási felelősséget rak rám

Ebben a részben Olga rájön: „Én rakok magamra az óriási felelősséget. Gyötröm magam, kínzom magamat, elvárásokat támasztok, amiket nem tudok teljesíteni.”

Nézzük, milyen elvárásaid vannak anya felé! 

Ebben a részben Olga rájön, hogy sokkal közelebb kerül anyukájához, ha kevesebb az elvárása felé.

Fókuszálj végre saját magadra!

Kopogtatás:

„Én akkor is szeretem az anyukámat, ha szomorú és depressziós.”

• Mivel te is áldozat akarsz lenni, azzal tudod anyukádat segíteni, hogy abbahagyod ezt a nézőpontot, hogy áldozatnak nézed őt. Így miattad neki már nem kell szerencsétlennek lennie.
• És eljön az idő, hogy eljutok az életemben oda, ahova szeretnék.
• Ma mindenképpen nagy lépést teszünk felé, mert eddig teljesen másra fókuszáltál. Eddig anyukádat akartad megmenteni, ami nem rád tartozik, eközben nem tudtál a saját dolgaidra figyelni.
• Én a te szavaiddal élve azt tanácsolom neked, amit te tanácsoltál anyukádnak:
  • Szedd össze magad!
  • Hozz racionális döntéseket az életedben!
  • Ne csak a szíveddel, az agyaddal is gondolkozz!
  • Segíts magadon!
• Tök hülye vagyok, hogy eddig ezt csináltam.

Hogyan lettél a saját nagyanyád?

Ez ugyan nem Életforgatókönyv, inkább családállítás, mégis sokkolóan hat, hogy hogyan tervezhetjük el a szerepünket és a helyünket a családban. És ez ráadásul nem is a szexi.

Akkor tudsz saját magadért felelősséget vállalni, ha a saját szerepedbe állsz bele

Kopogtatás:

„Eddig azzal szívattam magam, hogy én majd csak akkor lehetek jól, ha anya rendben lesz.”

„Lehet, hogy ez sose jön el. Lehet, hogy anya sose lesz jól igazán.”

„Tehát én sose leszek szabad.”

„Mi lenne, ha megengedném neki, hogy ő úgy legyen jól, ahogy van. Hiszen egyébként is úgy van, ahogy van.”

„Mi lenne, ha nem ártanám bele a dolgába magamat?”

„Mi lenne, ha visszamennék a gyerekszobába?”

„Mi lenne, ha újra csak a lánya lennék?”

„Milyen könnyű is lehetne az életem!”

„Most azt választom, hogy visszamegyek a gyerekszobába.”

„Bárhogy is lesz, mindig anyukám lesz a nagy és én a kicsi. Ő mindig ad, én pedig mindig kapok. Ha akarok én is adhatok.”

„Megengedem, hogy ő a nagy legyen, én pedig a kicsi.”

„Ezzel leteszem a terhet a vállaimról és megengedem, hogy anyukám erős legyen – ami mindig is volt.”

Az anyának szóló eredeti tanács: 

„Magadat helyezd előtérbe! Az legyen a legfontosabb, ami neked a legjobb!”

• Magamat kell előtérbe helyezni. Az legyen a legfontosabb, ami nekem a legjobb.
• Egyébként egy anya pont ezt szeretné látni. Azt szeretné látni, hogy a lánya jól van, megéli az önérvényesítő adottságát, bezsebeli az érte járó jutalmat, jól van, van párkapcsolata …

Kopogtatás:

„Magamat kell előtérbe helyezni. Az legyen a legfontosabb, ami nekem a legjobb!”

• Azt mondtad anyukádról, hogy zavarodott, tehetetlen és szomorú. Hol vagy te ebben a történetben zavarodott, tehetetlen, szomorú?
• Szomorú vagyok, mert most így élek. Tehetetlen vagyok, mert ebben a pillanatban nem érzem úgy, hogy tudok változtatni a munkahelyemen. Zavarodott vagyok mert egyrészt felmondanék, másrészt meg látom benne a lehetőséget. Nem tudom, ez lesz-e a jó út, vagy menjek el innen, de gyorsan.

Lehet, hogy mégsem vagyok áldozat és fontos vagyok?

"De hüüüülye vagyok!"

Ebben a részben Olga rájön, hogy a cégnél valójában ő nagyon is fontos.

Mi lenne, ha megengednéd, hogy bekövetkezzen a legrosszabb, amitől tartottál?

• Attól tartottál a legjobban, hogy nem fogod tudni anyukádat megmenteni, úgy fogod érezni magad, hogy kudarcot vallottál. A szégyen és a fájdalom miatt zokognál a takaród alatt.

Ennek a megfordítása úgy szól – elég kegyetlennek tűnik –,

„Hajlandó vagyok megengedni anyukámnak, hogy akár depresszióba fulladjon az élete.”

• Ha ezt megengednéd, akkor hogyan élned az életedet?
• Felszabadultam! De szabad ilyet csinálni?
• Nagyon valószínű, hogy nem lesz anyukád depressziós, de az is megtörténhet, de ez nem a te dolgod. Te viszont felszabadultan élhetnéd az életedet.

Előző életedben a téves felelősségvállalásba buktál bele. De most ebben az életedben felébredhetsz ebből ebből a tévedésből.