Balogh Levente, a ”cápa” 1969. március 28-án született. A legérdekesebb Életforgatókönyv szempontjából a sorsfeladata, ami életátértékelő sors. Ez egy nem könnyű téma, mert nem tudjuk általában azt, hogyan kell átértékelni az életet és a sorsot.

Itt egy jó példa

Mivel tudjuk, hogy egy sikeres üzletemberről van szó, ezért az egyik fontos nézőpont, hogy olyan ember tud hitelesen beszélni arról, hogy mi az, ami fontosabb a pénznél, akinek van pénze, aki ért ahhoz, hogyan kell pénzt teremteni. Ebben az a nehézség, hogy ha valaki meg tud teremteni olyan vállalkozásokat, amelyek valóban sok pénzt hoznak, abba nagyon könnyen bele lehet ragadni.

A születési évszáma jelzi, hogy nem volt könnyű gyermekkora, hiszen az magát a sérülést mutatja, az áldozati szerepkört. Itt legtöbbször olyan apák szerepelnek sérülésként, akik nincsenek jelen a gyermek életében, akár azért, mert:

• nem vállalták a gyereket,
• vagy nem támogatták az édesanyát,
• vagy elváltak,
• vagy meghalt,
• vagy alkoholista volt.

Itt egyikről sincs szó!

Nagy tisztelettel beszél az édesapjáról az interjúkban, ahol egy szigorú édesapának akart megfelelni már gyerekként, aki maga is üzletember volt, saját maga „vaskalaposnak” titulálta az édesapját.

Ma már biztos nem tekinti áldozatnak azt, hogy meg kellett felelnie a szabályoknak és az elvárásoknak, gyerekként ez mégis sok lemondással, élsportolóként áldozatokkal járt. Ez egy olyan helyzet, ahol képes volt profitálni abból, amit gyerekként nem annyira könnyű megélni. Időgazdálkodás, szabályok betartása, rendszer megtanulása. És ezt itt nevezhetjük pozitív áldozati szerepkörnek.

Hogyan profitált az áldozati szerepkörből?

A második szakasza olyan szakasszal folytatódott, ahol a partnerkapcsolat mellett a tanulás-tapasztalás jelenik meg a saját maga számára a sorsában, ennek az időszaka következett számára. Ebben a szakaszban érzi az ember azt, hogy másképp akar csinálni valamit, mint a szülei. 

2003-ban mintegy megérti azt, hogy mit akar másképp csinálni a szakmában, mint az édesapja: ebben az évben átveszi a céget, megveszi az apjától. Ez egy nagyon fontos sorstani döntés, amivel elkezdi a saját útját járni. Vásárol egy nagyon drága gépet, amit az apja sosem vett volna meg, viszont ő ebben profitált a legtöbbet.

Tudtad? Létezik olyan, hogy kis számonkérő szakasz!

Tehát ez számára egy kis számonkérő szakasz volt a második szakaszon belül, ahol a saját szellemi fejlődésén keresztül képes volt valamit felismerni, amit az édesapja nem ismert fel.

A nagy számonkérő szakasz

Amikor belép a számonkérő szakaszba, az számára az üzleti világban való szerepkörének a beteljesítésére való. Szerintem ebben a helyzetben Levente már lubickolt, mert nagyon a helyén van.

Mivel a harmadik szakaszt hamar beteljesíti, ezért inkább a negyedik szakasz az érdekes, ami az élet értékességéről szól. Ilyenkor lépünk át abba az elköteleződésbe, hogy már nem magával foglalkozik az ember, hogy jól járjon, hanem mások javát is akarja szolgálni.

Ezért idézek az egyik nyilatkozatából:

“Nekem az a fő feladatom, hogy átadjam a harminc év alatt megszerzett tudásomat, tapasztalatomat. Az a véleményem, hogy nekünk, magyar nagyvállalkozóknak, akik létrehoztak valamit itt a térségben, ez a feladatunk, és egyébként a szlovákiai részt is ide sorolom. Kérdezték tőlem egy külföldiekkel teli társaságban, hogy kinek szánom a Szentkirályi ásványvizet? Válaszom: Hoztunk egy íratlan szabályt, hogy a kút ötszáz kilométeres körzetén túl nem lehet messzebb vinni a vizet. Tehát azok kiváltsága a jó minőségű ásványvíz fogyasztásának a lehetősége, akik ott élnek, és ezzel pedig elérjük azt, hogy nem ötven évig elegendő a víztartalék, hanem mondjuk száz évig. Tehát a kérdésre, hogy kinek szánom a Szentkirályit, azt válaszoltam, hogy a 15 millió magyarnak. Ilyenkor persze rám szólnak, hogy 10 millió magyar van, de kijavítom őket mindig, hogy 15 millióan vagyunk.”

Ebbe a feladatba tartozik minden, ami a Föld megmentéséről, az értékek megóvásáról szól, ezért a fenntarthatóság témájáról így nyilatkozott:

“A fenntarthatóság nagyon fontos számunkra. Többször hangsúlyozom, hogy nem a kibocsátót kell szidni és büntetni, hanem a szemetelőt. Azt szoktam mondani, hogy a PET-palack azért nagyon jó, mert úszik a víz tetején, a kidobott akkumulátor, a porcelán, a nyomtató lesüllyed a folyók, óceánok aljára és még nagyobb károkat okoz. Véleményem szerint a PET-palack a világ leginkább környezetbarát csomagolóanyaga, akkor, ha megfelelő gondossággal bánunk vele. Nem dobjuk el, hanem szelektáljuk. A körforgásos gazdálkodásban hiszünk, hogy amennyit kibocsátunk, annyit hasznosítsunk újra. Ezt egyértelműen a zászlónkra tűztük, és sok intézkedést teszünk, hogy megfelelően óvjuk a környezetet.”

Arra a kérdésre, hogy mennyire fontos neki a másoknak való segítségnyújtás, ezt a választ kaptuk:

“Igen, nekünk magyar nagyvállalkozóknak kötelességünk példát mutatni a magyar fiataloknak, fiatal vállalkozóknak, hogy igen, itt is lehet értéket teremteni. Ez az edukáció az, amit nekünk végre kell hajtanunk itt, mert ennek a régiónak köszönhetjük, hogy mi ekkorák lehetünk, és ennyi embert tudunk ellátni munkával. Ezért jól jött nekem a „Cápák között”, hiszen egyetemeken, főiskolákon, különböző fórumokon, de még itt a Felvidéken is tartottam előadásokat, amelyeken nem mesélek semmi mást, mint azt, hogy én mit és hogyan csináltam.”

Egy jól értelmezett sorsfeladat

Egyértelműen látszik, hogy Levente hamarabb váltott át a negyedik szakaszba, hiszen fejlődött.

A negyedik szakasza később kezdődhetett volna el, több lehetősége is lett volna átlépni ide a későbbiekben, de szerintem ez a hozzáállás már megtörtént korábban, ahol képes volt jó üzletemberként át lépni egy közösségi szemléletű üzletemberi minőségbe.

Ez a hozzáállás látszik a nyilatkozataiban, az életéhez és az üzlethez való hozzáállásában.

A mai napig nagyon fontos számára a környezettudatosság, nem akármihez adja a nevét, komoly értékrendi téma a számára, hogy mibe fektet.

Nos, ezt nevezzük életet értékelő sorsnak...

ahol az egyén képes a tudását és a tehetségét pénzre váltani, valamint a megfelelő időben új motivációt találni a pénzt keresésen túl.

Szerintem ez egy jól megélt élet, ahol Levente jól használta ki a lehetőségeit, még a gyerekkori sérülésből, az áldozathozatalból is képes volt profitálni!

Bravó!

A kép forrása: baloghlevente.com