Kiharcolni, ami jár

- Beragadtak a dolgaim és nem mozdulnak egy tapodtat sem. – ismerte fel Csilla a mintázatot az életében. - Egyrészt nem tudom eladni a telkemet, mert a szomszéd a távollétemben épített rá és kőfalat húzott köré. A hivatal azt mondta, hogy bontsam el mindazt, amit a szomszéd felépített, utána ők átminősítik a telket és megengedik, hogy bármit csináljak. De hát ez nonszensz.

A másik, hogy a munkahelyemen már mindenkit kineveztek és tulajdonképpen én következnék, de nem tud megtörténni. Már legalább fél éve tologatják az aktámat és várnak egymásra az emberek egy irodán belül. Bármit is találok ki, egy tapodtat sem mozdul az ügy. Már mindenki megkapott mindent, egyedül én lógok a levegőben. Géza, a főnököm már mindenfélét megpróbált. Valami mintha akadályozná az előre jutásom.

Talán rossz ember vagyok?

- Én csak öntöm bele a munkát és alig csurran-cseppen belőle valami. Már gondoltam rá, hogy rossz ember vagyok, azért nem érdemlem meg. Vagy meg vagyok átkozva. Valójában nem tudok rájönni a megoldásra - azon kívül, hogy én vagyok a közös nevező ezekben a történetekben. Mi az, ami miatt én ennyire a magam ellensége vagyok?

Régebben ráfoghattam a férjemre, a gyerekeimre vagy az anyámra, de már nincs kire fogni, mert már csak a cicámmal lakom együtt.

Szerintem elég munkát tettem bele. De valami mégis hiányzik, ami nem tudom, hogy micsoda.

Valamire még rá kell jönnöm!

- Egyszer már konzultáltunk erről a témáról és az volt a megoldás a telekügyben, hogy ne adjam oda a szeretteimnek az árát, hanem ennyi hosszú év után próbáljam meg a saját életemre fordítani ezt a pénzt. Eddig hajlamos voltam mindig mások javát nézni, de most már ez sincs.

Másokon keresztül könnyebb megérteni a problémát

A főnökéről és a munkahelyéről beszélgettünk.

- Milyen embernek látod a főnöködet ebben a helyzetben?

- Ő egy pipogya alak. Alkalmatlan vezetőnek, mert nem képvisel minket. Emiatt a mi csoportunk nem tud érvényesülni. Más főnökök kikaparják a csoportjuknak a gesztenyét. Az én főnököm, aki egy szerény, visszahúzódó valaki, betartja a szolgálati utat. Gyakorlatilag észrevehetetlen, radar alatt repül.

- Mit csinál még rosszul?

- Azokkal foglalkozik, akik nyafognak, siránkoznak, panaszkodnak.

- És a munkahelyed milyen?

- Sok jó dolgot kapunk, de itt nem lehet érvényesülni az alapján, hogy valaki jól dolgozik-e vagy sem, letesz-e az asztalra valamit vagy sem. Azáltal érvényesülhetsz, ha régóta dolgozol a cégnél vagy valaki felkarol és előretol, de nem teljesítmény alapján.

- Mit szeretnél?

- Én szeretném, ha elismernék az érdemeimet. Ettől a helyemen érezném magam.

- És még?

- Hát, van néhány alkalmatlan kolléganőm, akit már alig bírok elviselni. Csak gondolkodnak és nincs egy épkézláb mondatuk. Nem kell, hogy rólam szóljon bármi, csak ne legyek félresöpörve azért, mert az alkalmatlanok hangosabbak vagy gyorsabbak. Az udvariasak nem jutnak szóhoz.

- Mi lenne számodra az elismerés?

- Például, ha megkapnám az új szerződésemet. De a pipogya főnököm nem tudja kiharcolni a szerződésemet. Pedig sokszor túlórázok. Ennek mindenki örül, de az elismerésnél ezt nem veszik figyelembe. Annak idején ő is 2 évet várt az előléptetésére.

- Mit tanácsolnál neki?

- Ne csak arra figyeljenek, aki nyafog. A valódi értékeket nézzék. Azt figyeltem meg, hogy a főnökök azért adnak meg valakinek valamit, mert az vagy nyafog, vagy veri az asztalt. Mindig a könnyebb utat választják saját maguk számára.

- Csináltál már olyat, hogy vered az asztalt?

- Nem, maximum a férjemnél. A férjem nem szerette, ha elmegyek a jutalomutakra, amit a cég biztosított. Nagyon sokat engedtem. A legszebb helyeket lemondtam, csak ide a szomszéd országokba utaztam.

- Milyen tulajdonságú a munkahelyed, amikor így működik, ahogy az előbb mesélted?

- Hát olyan önző, ósdi, nemtörődöm, nem támogató.

- Mit szeretnél velük kapcsolatban elkerülni?

- Nem szeretnék utcára kerülni.

- Miért?

- Egyrészt anyagilag nem kifizetődő, bizonytalan. Már öregnek tartom magam a világmegváltáshoz. Már nem szeretnék új állást keresni. Végre szeretném elkezdeni az eddig letett teljesítményem gyümölcsét. Én nagyon sokat dolgoztam már az elmúlt 30 évben. Átlagban napi 10 órát dolgoztam. Most már jó lenne, hogy ne kelljen állandóan 130 százalékon teljesíteni azért, mert elvárják.

Persze bevallom, én szeretek dolgozni, magam miatt is csinálom. Jó lenne már egy kicsit lazítani ki!

Az oldás során Csilla minden mondatát szétszedtük, megfordítottuk és megtaláltuk azt az igazságot, ami felszabadító számára, valamint a megértés által változást hoz. A felhasznált módszerek Byron Katie – 4 kérdés módszere és az ÉFT.

Pedig ismered a játékszabályt, mégsem ...

- Bár a cégnél nem az érdemek alapján lehet előre jutni, te mégis azt szeretnéd, hogy ismerjék el az érdemeidet. Az elmúlt 10 évben megfigyelted, hogy azok jutnak előre, akik verik az asztalt. Te pedig továbbra is azt várod, hogy az érdemei szerint ismerjenek el.

- Oké, értem, tehát vernem kellene az asztalt nekem is, de tudod, kellene az asztalt. Ezzel nekem nem lenne bajom, csak nem akarom megkerülni a főnökömet és nem akarom őt rossz helyzetbe hozni.

- Milyen ember az, aki veri az asztalt és reklamál?

- Nem egyenes, önző, köcsög, aljas és gátlástalan. Nem szeretem az ilyeneket.

- Tulajdonképpen az a viselkedési forma van kirekesztve nálad, ahogyan a cégeteknél érvényesülni lehet.

Úgy tűnik, az általad felvázolt élethelyzetekben csak akkor nyerhetnél, ha rendezed ezzel a kizárt részeddel a viszonyodat. De ezt te mindenáron el szeretnéd kerülni, mert akkor az azt jelentené számodra, hogy te megkerülöd a főnököt és vered az asztalt.

A gyerekkor alapozta meg

- Eszembe jutott egy gyerekkori történet – vágott közbe Csilla. - A sztori hosszabb, de rövidre vágom. Ott ültem büntetésben, mert 18 éves voltam és azt kellett hallgatnom, hogy én milyen egy önző alak vagyok, aki csak magára gondol. Erről az előbbiekről ez jutott eszembe.

- Akkor te még mindig az a lány vagy lélekben, aki elhiszi, hogy önző és nem gondolhat magára. Ez egész jól sikerült neked. – nevet.

Pszichológiailag ez ugyanaz a helyzet. Te most is csak azt szeretnéd megkapni, ami jár. Figyeljetek rám, szeressetek, fogadjátok el a helyzetemet.

Milyen érdekes. Ismerve az életedet, teljes önfeláldozásban élted az elmúlt több, mint 30 évet. Miközben a veled született adottságaid is arra hajlamosítanak, hogy önérvényesítő legyél.

Gyerekkor 2.

- Ezt a szituációt nagyon alaposan ki kell oldanod belőled. Az írmagja sem maradhat benned. Mondtak még mást is a családtagjaid?

- Anyukám a válásának az összes frusztrációját rajtam élte ki és ebben a nagyapám nagyon jó partner volt. A nagyapámmal mindig szövetkeztek ellenem és a legkisebb lázadást is gyökeresen elfojtották bennem. Anyukám még vert is. A nagyszüleim inkább csak szavakkal bántottak.

Egész gyerekkoromban azt kellett hallgatnom, hogy milyen csúnya vagyok. Én sose tartottam magam csúnyának.

- Milyen következtetéseket vontál le ezekből?

- Hát, mindig úgy érzem magam, hogy rossz és hálátlan vagyok, mert mindenért hálásnak kéne lennem. Aztán engedetlen vagyok és nem úgy viselkedem, ahogy kellene. Volt egy-két olyan helyzet, amit szintén rajtam vertek el, pedig nem én voltam a hibás.

Gyakran várt otthon az a lelki megpróbáltatás, hogy a szememre vetették, ha nem úgy viselkedem, ahogy elvárják.

Az Életforgatókönyv ad magyarázatot

- Most ad a fenti történetekre magyarázatot az Életforgatókönyv. Te 1971-ben születtél, ami azt jelenti, hogy az önérvényesítésből buktál a feltételnélküliség szempontjából. Vagyis előző életedben, vagy valamelyik előző életedben – akárcsak a jelen életedben a szüleid és nagyszüleid - nem fogadtak el téged. Esetleg éppen te csináltad ezt másokkal.

A te feladatod ebben az életben azt mondani, hogy igenis jó vagyok, szép vagyok és elfogadom magam.

Ez egy nagyon nehéz feladat. Mindig a gyerekkorban kapjuk meg a feladatot. Azt a feladatot választottad, hogy folyamatosan bírálni fognak, nem fogadnak el és neked ennek ellenére azt kell mondani, de én az vagyok, aki vagyok.

- Ez baromi nehéz! Nem is igen tudok ennél nehezebbet elképzelni, mint hogy azok, akiktől függött az életed gyerekkorodban, így bírálnak téged és neked ebből kell kimászni egyszer.

Csilla megpróbálta az önérvényesítést – de ez még nem sikerülhetett

- De én kitoltam velük!

Úgy csináltam, hogy általános iskolában körülbelül négyes-ötös tanuló voltam. Felvettek a gimibe és mindig csak azt mondták nekem, hogy úgyse fog sikerülni, mert te olyan hülye vagy. Ez neked úgyse fog menni. Aztán valahogy úgy alakult, hogy az első pár jegyem ötös lett és ezen én annyira felbátorodtam, hogy végigtoltam a gimit kitűnővel.

Meg mellette sportoltam is. Ebbe nem tudtak belekötni. Aztán úgy rontottam el, hogy terhes lettem. De azért ezen fennakadtak rendesen, hogy én letettem valamit az asztalra.

Aztán végül mégis anyu nyert, mert nem engedett továbbtanulni ott, ahol én szerettem volna.

Látszólag nem a témáról beszélünk, pedig de!

- Bár nem gondolnád, hidd el továbbra is a telkedről és a kinevezésedről beszélünk.

Hajlandó lennél-e megkerülni a főnököt és verni az asztalt?

- Az a baj, hogy nem. Nem tudom el se képzelni magamról.

- Nem kell szó szerint venni. Elég, ha lelki síkon hajlandó vagy.

A telek és a szerződés és arról szól, hogy mikor fogsz kiállni magadért. A hivatalban a hivatal játékszabályai szerint kell játszani. Észrevetted a céges játékszabályt, miszerint nálatok nem az érdemek szerint osztogatják a jutalmat. Te mégis azt erőlteted.

- Ki itt a gátlástalan?

- Állj meg egy kicsit. Szerinted ki?

- Nem tudom.

- Akkor én most mondok valamit.

Például a főnökeid, akik látják, hogy te állandóan túlórázol és ezt nem nagyon akarják elismerni. tetszik is nekik. Hiszen úgyis tudják, hogy Csilla megcsinálja és nem fog reklamálni. Szerintem ebben van némi gátlástalanság vagy pofátlanság.

- És a cég is köcsög, mert nem érdekli, ki hogyan teljesít, hanem ha egy vezető találkozik egy nyafogó, síró alkalmazottal, akkor igyekszik szabadulni és inkább megad neki mindent. Ők meg így köcsögök. Tehát mindenki köcsög. – nevetünk. - Nézzük akkor, hogy csináljunk itt rendet?

Az a baj, hogy te még mindig azt hiszed, hogy amikor eléred, ami jár neked, az köcsögség. Milyen érzés nézni Gézát, a közvetlen főnöködet, amikor úgy működik, ahogy elmesélted?

- Fájdalmas.

- Képzeld, a környezetednek ugyanilyen rád nézni. Ugyanilyen érzés áldozatnak látni téged. Áldozatnak lenni nem kifizetődő, nem szexi. Sőt, az áldozat megterheli a saját áldozatosságával a környezetét is. Neked is nehéz nézni Gézát, amikor pipogya, észrevétlen, szerény, visszahúzódó alak. Nem jó érzés, ugye?

- Nem.

Konklúzió

- Tehát mindenkinek rossz nézni téged. Egyébként ismerlek téged. Alapjáraton nem vagy te pipogya. Tulajdonképpen egy belevaló csaj vagy. De amikor arról van szó, hogy magadnak kapard ki a gesztenyét, abban a pillanatban Gáza lesz belőled.

Utáljuk a saját Gézaságunkat. Ellenben itt van ez a telek elbirtokló férfi. Annak aztán van bőr a képén. Nincs híján a gátlástalanságnak.  Ahogy végigmentünk az előbbi folyamaton és rehabilitáltuk a kizárt tulajdonságaidat, világossá vált, hogy mi a kivezető út ebből a megrekedt helyzetből?

- Hát, hogy érvényesítenem kell az akaratomat.

- És képzeld, közben nem leszel gátlástalan, önző és aljas. Csak még most azt hiszed, hogy ez a viselkedés az. Egyszerűen csak ragaszkodnod kell hozzá, hogy addig innen nem megyünk el, amíg meg nem oldódik ez a helyzet. 

Ha szerencséd van, a cégednél azt fogják mondani, hogy jaj, Istenem, de kellemetlen. Szabaduljunk ettől a helyzettől és gyorsan aláírják a szerződésedet, hiszen ez a játékszabály nálatok, így szoktatok működni.
Gyorsan aláírom, mert Dórával olyan kínos ez a szituáció - gondolja majd a főnök.

Az is elképzelhető, hogy a kormányhivatalban nem fogod tudni majd verni az asztalt, de megfigyelésem szerint, ha önmagunkban megoldunk valamit, akkor a külső akadályok többnyire elhárulnak, mert már nincs szükségünk rájuk.

Az ügyvéded milyen?

- Ő nagyon csendes, pedig közben nagyon ott van a szeren. Visszahúzódó, kivárja a sorát. Ha felhívja a hivatalt és azt mondják neki, hogy a jövő héten, akkor ő jövő héten fogja őket újra keresni. Olykor egy-egy fordulatnál egy picit ő is oda-oda szólt, de hát ő sem gátlástalan és erőteljes.

-  Úgy tűnik a hivatal addig szívat téged, amíg oda nem tudsz csapni az asztalra, akár fizikailag, akár lélekszinten. Neked ez egy vizsgafeladat az életfeladatot szempontjából. Szerintem a főnököd és az ügyvéded egyébként nagyon klassz emberek.

- Képzeld, én egyébként tudok önérvényesítő lenni. De csak akkor, ha nem a saját ügyemről van szó. Mindenki másért képes vagyok harcolni.

Ne vigyük át a következő életre!

- Na, nézzük akkor, ellenőrizzük le mit csináltunk ma.