1978. február 23-án született Szegeden. Ma énekes, zeneszerző, fotós és producer. 

Sorsfeladata, amit a születési dátumából tudunk azt jelenti, hogy meg kell tanulnia együttműködni másokkal úgy, hogy közben ne érezze áldozatnak magát. A tudáson keresztül tudja megszerezni a vágyott szabadságot és ezt kell másoknak is megadnia.

A Sorsfeladat magasabb oktávja az együttműködésnek a magasabb szintje, ideális családkép kialakítása a szeretet adás-kapás és a felelősségvállalás alapján.

Itt már érdekes részhez érkezünk, hiszen Kasza Tibi valódi nehézsége a gyerekkorban vállalt sérüléséből fakad, ami az áldozati szerepkör megtapasztalása és letétele. ezt a születési év határozza meg.

Mitől is érezhette magát áldozatnak?

Sok helyen elmondja riportokban, hogy nélkülözős, szegény gyerekkora volt, A két testvérével sokszor ennivalóra sem volt pénzük és bizony csótányok lakta lakásban éltek.

Sokat voltak egyedül. Édesanyjuk az édesapjuk nélkül nevelte őket.

Az áldozati szerepkör arra ösztönözte Tibit, hogy úgy fogadja el azt az alapot ahonnan indult, hogy alakítson ki magának egy másik valóságot, egy ideális családképet (Ez a Sorsfeladatának a magasabb szintű megélése).

A gyerekkori sérülésben benne van az apahiány is, a középső ötös szám miatt. Akinek az első szakaszban ötöse van, ott az apának gondja van a jelenléttel, vagy egyáltalán az apai szerepkörrel. Nagyon ritkán előfordul hogyha az apa nem vállalja be ezt a szerepet, akkor az anya átveszi tőle.

A gyerekkori sérülésként megjelenő ötös szám valamilyen hiányt jelez, elsősorban az apa nem tud mit kezdeni a szereppel, akár rabnak érezheti magát, valamilyen formában szabadulni akar. Ez lehet válás, vagy alkoholizmus is, néha túl sok munka.

Vagyis Kasza Tibinek arra kell törekednie hogy ő jelen legyen a gyerekei életében. Meg kell próbálnia másképp csinálni, mint ahogy az apja tette.

Már egész kiskorában vonzotta a színpad, és a zene. A középiskola dráma tagozata után 19 évesen felköltözött Budapestre. Élete első dalával megnyert egy országos táncdalfesztivált.

1998-ban megalakult a Crystal. Hatalmas népszerűséget és sikereket értek el.

Tibi rengeteg zenekarral dolgozott, főleg dalszerzőként, aztán saját stúdiót épített a bátyja, Kasza Gábor vezetésével. Sokféle munkát elvállaltak, hogy fenntartsák magukat.

Mégis a sikerek ellenére valamit mégsem sikerült a helyére tennie.

Érdekes elszólásai vannak a nyilatkozataiban, amik jelzik, hogy nem sikerült felülírni valamit a gyerekkori sérülésekből:

1. Nem szereti a karácsonyt, mert mindig az elmúlás jut róla eszébe.

Az elmúlás, vagyis a halálfélelem az attól való félelem, hogy előbb halunk meg, mint hogy valamit jól csináltunk volna a sorsunk szempontjából.

2. Pánikbeteg

A pánikbetegség az valami olyantól való félelem amit nem tudunk kontrollálni, nem látunk át. Nem alakult ki megoldóképlet abban a témában, hogy hogyan működjünk az életben úgy, hogy nem akarjuk tudni előre a jövőt. Ez egy fajta téves biztonsági játék keresése. Valójában az életben nincs biztonság, vagy ha mégis akkor te magad vagy a saját magad biztonsága. Kívülről jövő biztonság nincs!

3. Szeretethiányos embernek tartja magát.

Édesanyja egyedül nevelte fel a három gyereket, nem nehéz kitalálni, hogy az anyának nehézségei lehettek a szeretet közvetítésében. Sok ember azt hiszi, hogyha valamit nem kapott meg gyerekkorában, akkor az nem pótolható. Ezek szerint Tibi nem tudta felülírni azt a hiányt, amit gyerekkorában érzett. Ezzel pedig foglalkoznia kell, mert magától nem oldódik meg. ez is a Sorsfeladata témáját hozza.

A folyamat mindenesetre elindult, családot alapított. az együttműködés a fő szempont a kettes miatt, és ha megértette, hogy a szeretet működése belülről fakad és nem kívülről, akkor a hármas számról át tud menni a négyes szám tematikájára, az adásra-kapásra.

Amíg ezzel nem foglalkozik, addig nem törlődik ki az áldozati szerepkör.