Miért történik veled az, ami éppen történik?

Az egyetlen helyes válasz: azért történik, mert ezt tervezted el. Sohasem kerülhetnél egy olyan helyre, ha lényednek nem ez lenne a szándéka.

A terved már azelőtt megszületett volna, előbb te megszülettél.

Képzeld el azt a jelenetet, amikor egy fiú fut az utcán. Alaposan megvizsgálnánk a testet – mérhetnénk a nyomást, a pulzusát, és a vércukorszintjét -, mégsem tudnánk meg, hova fut ez a fiú. Azonban ha megkérdeznénk a barátját, akkor ő azt válaszolná, hogy Zsoltit a barátnője várja a mozi előtt, és vele szeretne találkozni. Tehát semmit nem tudunk meg a teszt vizsgálatából és a sebesség méréséből.

A történet egyetlen módon érthető meg, ha kezdjük.

Néhány perc múlva a fiú azzal a bizonyos lánnyal fog találkozni, és amiatt a találkozó miatt kezdődött el gyorsabban mozgatni a lábait. Mivel eltervezte, hogy találkozik a lánnyal, már ott is volt. Persze nem fizikailag. Itt valami érzékfeletti, az emberben lévő „tervező„ szemszögéből nézve indult el a történet a találkozás szempontjából. Mi az utcán szemlélődve csak annyit látunk, hogy a fiú szalad. Valójában ő maga már ott van, és a testét onnan a lány felől vonzza maga felé.

Miért tudod megfogni a kanalat?

Ez egy nagyon hétköznapi történet, és veled is megtörténik minden percben. Például amikor megfogod a kanalad. Számodra úgy tűnik számodra, hogy belőled indul el a kéz a kanál felé. Egy magasabb szellemi nézőpontból ez másképpen néz ki. A kezed nem a testedből indul ki, hanem a kanáltól jön feléd. Azért éri el a kanalat a kezed, mert már ott van. Soha sem érné el, ha nem lenne ez a terved, hogy majd megfogd a kanalat. De mihelyst meg akarod ezt tenni, máris megtörténik. A kezed csak közvetíti azt a tervet, ami már előtte megszületett.

Az egész világot ilyen tervek működtetik.

Neked is van egy ilyen szellemi terveződ. Az Életforgatókönyv azt mutatja meg, milyen tervet készítettél az életed számára. Sohasem érthetett meg a cselekedeteidet és a vonzalmaidat, ha nem gondolnál a mögötte lévő tervre. Utólag, a halálod pillanatából visszatekintve, az életed minden egyes történése értelmet nyerne, mert minden esemény a végén beteljesülő élettervet készített elő, ami a halálod környékén teljesül be.

Tekinthetsz az életedre, mint egy hatalmas mozdulatra, ami a születéstől a halálig úgy történik. Hiheted azt, hogy az életed 0 éves korodtól tart a halálodig.

Azonban tekinthetsz úgy is az életedre, mintha ez fordítva történne. Vagyis az életed története sokkal értelmesebbé válik, ha visszafelé tekintesz. Ezért érdemes híres emberek életrajzát tanulmányozni. Ezekben az életrajzokban látszik, hogy az illető minden életeseménye valaminek a beteljesülését készítette elő.

Az egyik ember abbahagyja a zongorázást, a másik zenész lesz

Egyes emberek zenét tanulnak gyerekkorukban, aztán abbahagyják. Azért hagyják abba, mert a zenei pályafutás nincs benne az élettervükben, ezért egy idő után kihuny a lelkesedésük. Nem lesz belőlük se zenész, se zenetanár, se muzsikus a helyi vendéglőben.

Miért van az, hogy az egyik ember vonzalma így alakul, a másiké pedig más hogyan?

Számtalan dolog tesz benyomást ránk. Ám ezek a benyomások személyenként nagyon eltérőek. Egyes emberekre hat egy gondolat, amit olvastak, míg a másikra egyáltalán nem hat.

Mi ennek a titka? A válasz az élettervben rejlik!

A valódi találkozások

Mindnyájan számtalan dologgal találkozunk. Egyes dolgokkal "csak úgy találkozunk", másokkal viszont "valóban találkozunk". Ez két teljesen különböző dolog.

Azok a dolgok, amelyekkel valóban találkozunk, nem véletlenül történnek. Ahhoz hasonlítható, ez a találkozás, mint amikor összetalálkozol valakivel, és felismered. Úgy érzed, "igen, ismerem valahonnan". Ahhoz hasonlítani, mint amikor emberek találkoznak és azt érzik, nekik dolgunk van egymással.

Rengeteg emberrel van dolgunk, de csak azok vannak benne az élettervünkben, akik erősen befolyásolják ránk: pl. barátok vagy ellenségek. A többiek közömbösek és elmegyünk egymás mellett. Sosem jelenthette ki az ellenségeidről, hogy semmi közöd nincs hozzájuk. Akivel meg kell küzdened, azzal biztos, hogy találkoznod kellett.

Az élet olyan, mint egy krimi

a létezésed folyamata jobban megérthető a halálodtól a születésed irányába haladva, vagy a jelen pillanattól a születésed pillanatáig haladva. Ez különösen hangzik?
Ugye, ezek után lehetségesnek tartod, hogy személyreszabott tervvel érkeztél meg erre a Földre? Gondolj az életedre úgy, mint egy bűnügyi történetre. Az író ott is először a törvényből indul ki, vagyis az utolsó mondatból. A szerző ebből vezeti le a nyomokat és így írja meg a történetet. A láthatatlan világban minden fordítva van a látható világhoz képest.

Mindenki élete olyan, mint egy bűnügyi könyv: a kezdete: a terve a végén van, ahol a halál lesz (vagyis annak a környékén), és onnan halad visszafelé.

tehát az életünk egyik szabálya:

Csak az a dolog tehet az emberre mély benyomást,

amellyel tervei szerint kellett találkoznia.

Máskülönben nem hatna rá az a dolog. Tehát az életünk olyan, mint amikor egy kanál nyúlunk, de valójában a nem a testünk mozgatja a kezünket, hanem az a terv, hogy a kanalat meg akarjuk fogni.

Lelkünk mélyén minden mindnyájunknak ott van a saját életrajza. Azért azt túlzás lenne beállítani, hogy ez az életrajz már előre befejezett, de egyfajta lehetőségként jelen van, és a tetteinket meghatározza.

Bizonyos dolgokat nem tudsz egy másikban , ha ember élettervében van. Például, amikor tiltod a gyereket egy rendetlen vagy bűnöző gyerektől, mert félted, hogy rossz hatással lesz rá. Mégis eljön a pillanat, amikor ők találkoznak, és attól fogva erős hatással lesznek egymásra. Mindenkinek vannak ilyen tapasztalatai. Talán a szüleid téged is tiltottak bizonyos férfiaktól /nőktől vagy barátoktól. Ezek ellen a bizonyos találkozások ellen semmit nem lehet tenni. Ugyanis azért jövünk a Földre, hogy bizonyos élettapasztalatokra szert tegyünk.

Az életterv

Tehát mindaz, amit véletlennek nevezünk, el volt tervezve és azért került az utadba, mert az volt a terved, hogy találkozz vele. Ebbe belekerülnek keserű és tapasztalatok is. Sőt, ezek lesznek a jelentősebbek. Azért van rájuk szükség, hogy az életterv történthasson.

Az élettervet mindenhol másképp nevezik. Az antropozófia például életszellemnek, mások karmának, sorsnak, küldetésnek.

Ha egyszer valaki megkérdezi majd, hogyan élted az életedet, akkor nem arról fogsz beszámolni, hogyan működött a veséd, mekkora volt a vércukorszinted, és milyen sebességgel jutottál A pontból B pontba. Amikor az életedet meséli el, akkor a sorsodról fogsz mesélni.

Ami nincs benne az élettervben

Azért az is megtörténik, hogy olyan dolgokkal is kapcsolatba kerülünk, ami nem volt benne az élettervünkben. Sok dolog felkelti az érdeklődésünket, tágítja a létezésünk horizontját. De élesen elkülönül, amire fogékonyak vagyunk, és amire nem. Az emberben benne van az igény, hogy új területek fedezzen fel még akkor is, ha esetleg nem ő lesz a legtehetségesebb, vagy esetleg alig teljesíthető számára. Azok a dolgok, amik könnyen jönnek hozzánk, az élettervhez van közük. Azoknak a dolgoknak, amihez nagy szükség van, a jövőnkre nézve van jelentőségük. Különben az ember nagyon beszűkült lény lenne.

Összefoglalva

Fizikai síkon azt tapasztaljuk, hogy mi magunk mozdulunk valami felé, míg létezik az életünknek egy mozgása, ami a megtervezett jövőtől, az elérendő céltól jön felénk.

A léleknek ott kell lenni, ahol a célja van.

Ha annak a fiúnak csak szándéka lenne arra, hogy eljusson a mozi előtt várakozó lányhoz, akkor sosem érne célba. Azt kell éreznie, hogy ő már a céljánál van, és csak a lány kezét. Ez esetben nagyobb az esély, hogy odajut.

Ezen keresztül talán könnyebben megérthető, hogy az életünk vizsgálatához fontos a cél irányából is elindulni. Az Életforgatókönyv és a küldetésszámok ezt a célt és a beteljesítendő feladatot világítják meg előttünk.

A cikk Rudolf Steiner antropozófiai tanításai ihlették.