“Azt akarom hogy a gyerekemnek jobb legyen az élete mint az enyém!” - mondta múltkor egy ügyfelem, aki úgy gondolta hogy a gyereke miatt kér segítséget. Aki szülővé vált, ismeri ezt az érzést! Legtöbben jobban aggódunk gyerekünk miatt, mint a saját életünkért!
Pedig a gyerek születésétől kezdve azt vizsgálja, hogy a szülők hogyan csinálják. Ráadásul előre pontosan tudja a lélek, hogy a szülők mit nem csinálnak jól, hiszen ezt a sérülést választotta tanulásul.
A választott sérülésekről többet tudhatsz meg a Nagy Online Életforgatókönyv tanfolyam II. moduljából.
Az említett édesanyát könnyebben megértjük, ha megnézzük a sorsfeladatát: áldozati szerepkört megélő sorsfeladattal rendelkezik. De ez nemcsak az áldozati szerepkörről szól, hanem annak a letételéről is, ami fontos szempont a gyerek számára.
Miért?
A gyerek áldozati szerepkörös sérülést választott, és sorsfeladatnak pedig a bőség-jólét feladatát, ami ellentmond az áldozati szerepkörnek. A gyerek születése előtt bevállalta, hogy apa nélkül nő fel. Az anya egyedül nevelte gyermekét, és két állása is volt azért, hogy mindent meg adjon a gyermekének, akinek ez teljesen természetes volt. A gyerek megszokta hogy mindent előteremtett az édesanya, ez az ő sorsával teljesen megegyező volt. A jólét számára annyira egyértelmű volt, hogy ez elvárás is lett a számára, egyfajta evidencia. Az anyja nem akarta tudomásul venni, hogy a gyerek szemtelenné vált, mindig felmentette azzal, hogy ”biztos a kamaszkor miatt”. Nehéz egy ilyen helyzetből mozdítani egy anyát, aki:
- egyrészt tanulja az anyaságot,
- másrészt tanulja a sorsfeladatot, ahol rá kell jönnie, hogyan kell letenni az áldozati szerepkört,
- meg kell küzdenie a családból hozott gondolati korlátokkal: pl.: szegény gyerek apa nélkül nő fel, segíteni kell neki…
Ezekkel szemben azt kell felismernie az ügyfelemnek, hogy azzal segít, ha nem segít gyermekének. Ha gyereket hagyja beletolni a saját felelősségérzetébe.
Tehát valóban az anyának kellett segítenem! Szerencsém volt, érezte, hogy valamit másképp kell csinálnia és nyitott volt a megoldásra. Azt is választhatta volna, hogy félreteszi az én segítségemet, és keres valakit, aki abban támogatja, hogy hogyan segíthetne a gyermekén. Hogyan lehet
- magántanárokat fogatni a tanuláshoz,
- megtalálni a legjobb és legdrágább iskolát a gyereknek,
- megvenni a legmodernebb kütyüket, amit a gyerek kijelöl
- hozni-vinni a gyereket mindenhonnan mindenhová…
- és még sorolhatnám!
Az édesanya első sorsszakasza az önbecsapó mechanizmusokat mutatja. A második szakaszban a családért való anyagi felelősségvállalás a tanulnivaló. Ha ezt végigcsinálja az anya, akkor a harmadik, számonkérő szakasza az áldozati szerepkörről fog szólni. Vagyis a számonkérő szakasz a sorsfeladattal megegyezően duplán számonkér:
- Képes vagy megtartani a határaidat?
- Képes vagy végre a saját életedet élni?
- Hajlandó vagy a saját életed főszereplőjévé válni?
Az Életforgatókönyv módszere rávilágít az akadályokra többféle módon is:
- Megmutatja a sorstani sérüléseket mind a szülő mint a gyerek részéről.
- Sorsfeladaton keresztül más megvilágításba helyezi magát a feladatot.
- Az egyes életszakaszokban megmutatja hogy kell rövidíteni a nehéz helyzeteket.
Neked vannak gyerekeid? Ha több gyereked is van, őket más-más életszakaszban vállaltad, ezek új érdekes nézőpontokat vetnek fel, amelyeket majd egy következő cikkünkben mutatunk be.